Itt van a leányzó új albuma... egyelőre még nem tudok sokat írni róla. Első benyomásra nem tetszik, bár a "Give You What You Like" Avril pályafutásának LEGJOBB DALA. És kb. ez az összes, amitől sírva tudok fakadni a meghatott boldogságtól... a többi dalon csak könnyezek a kényszer-röhögéstől... mert... nem fog meg.
Az album borítója különben lehetett volna egy kopasz, meztelen, smink nélküli Avril is. Mert ő várja el, hogy felöltöztessük. Válasszunk a dalok közül. Felteszi a kérdést, hogy mi az ami tetszik... mert valószínűleg se neki, se a kiadójának nincs elképzelése, hogy milyen stílusirányt lenne kifizetődő követni. Ezért kapunk a pofánkba mindent: japán tinilányos sikoltozást, populáris langyosvizet, finomkodó-nőieskedő és keménykedő-szakadtribanc életérzést... ja és nosztalgiát dögivel... mert 17 évesnek lenni és suliban várni az utolsó csöngőt a nyári szünet előtt olyan jó volt... igaz, hogy amúgy Avril 16 évesen otthagyta a sulit (magántanuló lett, amit végül nem vett komolyan, és elúszott)...
Ez az iránytalanság mostanában teljesen látszott Avrilen. Mind a hétköznapi öltözködésén, mind a klipjein, hajviseletén... mindig más, sosem következetes. Kíváncsi lennék amúgy az önképére, mert olyan, mintha semmit nem szeretne már képviselni. Mintha a munkaköre annyi lenne, hogy zenét gyártanak, és egy-egy klip vagy fellépés erejéig ahhoz a zenéhez öltözik.
A "Let Me Go" klipjében nagyon meglepő volt az, hogy életében először a korának megfelelően nézett ki. 30 évesre sminkelték! És gyerekek... jól állt neki. Ha komolyan venné magát, mint művészt és előadót, hogy ezzel újra meghódítsa a világot (hiszen egyértelmű, hogy a Girlfriend -2007- óta nem ért el átütő sikert egy projektje sem) akkor ezzel tudná. Mert ebben van érték, ebben van önazonosság. Én nehezen hiszem el neki, hogy "Here's To Never Growin Up", meg "17"... nem Avril, te is tudod, hogy felnőtt vagy, és már a rajongóid is felnőttek, nem vagyunk kíváncsiak a tinihígfospop-ra.
Ami nagyon tetszik az albumban, hogy sokat effektezik és torzítják Avril hangját, és nagyon jól szól, amikor a lágyan énekel... végre nem sipítozik (kivéve a Marilyn Mansonos dalban... ami egy rossz vicc... azt a refrént egy oktávval lejjebb kellett volna énekeni...).
Egyelőre ennyi, ha van kérdésetek, észrevételetek, írjatok a chatbe, és megbeszéljük :)
Sziasztok!
Na de jó, hogy írtatok! Jó érzés, hogy jártok ide néhányan :)
Köszönöm a véleményeket! Az irományom egy spontán kritika volt, a saját minőségbeli elvárásaimat fogalmaztam meg benne. Nem fikázás, nem tutimegmondás... csupán egyszerű gondolatok... kicsit provokatívan, mert kíváncsi voltam mások gondolataira is... és így legalább megütöttem az ingerküszöböt! :)
Én szeretném, ha Avril komolyabb, művészi irányba fejlődne, szeretnék tőle tartalmas és minőségi dalokat hallani... mert szerintem képes lenne rá, ha lenne valami jó motivációja.